Tatabánya

Koordináták: é. sz. 47° 35′ 10.18’’, k. h. 18° 23′ 41.46’’47.5861611111, 18.39485

Tatabánya
Tatabánya címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Kistérség	Tatabányai
Rang	megyeszékhely megyei jogú város
Polgármester	Bencsik János
Irányítószám	2800
Körzethívószám	34
Népesség
Teljes népesség	70 388 fő (2008) +/-
Népsűrűség	769,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	91,45 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tatabánya
é. sz. 47° 35′ 10.18’’, k. h. 18° 23′ 41.46’’47.5861611111, 18.39485
Tatabánya weboldala

Tatabánya megyei jogú város, Komárom-Esztergom megye és a Tatabányai kistérség székhelye.

Fekvése]

A megye déli részén, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) Bécs – Budapest autópálya érinti, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal átszeli a várost. A környék minden településével és az ország nagyobb városaival autóbuszjáratok kötik össze.

Története

Tatabánya területe már az ősidők óta lakott. Számos lelet bizonyítja, hogy területén a kőkorszak óta folyamatosan élnek emberek. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.

Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet[1], a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szerveteket alapítottak.

Községek egyesítése

Tatabánya központjának látképe a Kő-hegyről

Már az 1920- as 1930- as években is hallani lehetett a községek egyesítéséről. Ez a kérdés nagy jelentőséggel bírt politikai szempontból is, hisz a négy bányaközség a haladó, demokratikus erők egyik országosan a legnagyobb területi központja volt.

1945 nyarán helyi kezdeményezésre a Tatán működő járási igazoló bizottság mellett a tatabányai igazoló bizottság is megkezdte tevékenykedéseit. 1945. június 12-én a munkáspártok képviselői és a szakszervezetek megbízottjai a négy községből ennek az igazoló bizottságnak az újjáalakítását kérték. 1945 őszén a Belügyminisztérium kezdeményezésével megkezdődött az egyesítés előkészítése. November 10-én a négy bányaközség jegyzője Tatán találkoztak a Belügyminisztérium képviselőivel, ahol ismertették az egyesítésről szóló álláspontokat.

A háborús károk jelentősen befolyásolták a döntéseket, hisz sok időbe, pénzbe és energiába került a helyreállítás. A községek féltették önállóságuk elvesztését és tartottak a háttérbe szorulástól is. Hosszas tárgyalások után végül Bánhida, mely a legnagyobb károkat szenvedte el a háborúban, beleegyezett a csatlakozásba.

November 24-én Alsógalla elutasította az egyesítést, mert ez a terület rendelkezett a legmagasabb szintű közművekkel, jó állapotban voltak a központi épületei, és féltek, hogy lelassul a fejlődésük, más részek pedig gyorsabban gyarapodnak majd. 1946. június 24-én ismét napirendre került az egyesítésről szóló kérdés, ahol már Alsógalla is csatlakozott.

Megkezdődött ezzel a szervező munka is. Október 1-jén a négy községi képviselő-testület összejött, ahol a vagyoni helyzeteket megbeszélték, valamint saját feloszlatásáról is szó esett. Tatabánya megyei városnak ezzel a döntéssel új képviselőtestülete lett (30 fő MKP, 25 SZDP, 4 szakszervezeti és 1 FKgP), mely 60 főből állt.

1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.

A második világháború után a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság számára is, ami rohamosan növekedésnek indult, és a csúcsot az 1980-as évek közepén érte el, ekkor a lakosok száma 80 000 körül volt.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

1991 óta megyei jogú város.

Tatabányán 2007-2008-ban két pláza is megnyitott: a Vértes Center és az Omega Park.

A megyeszékhely kérdése

1945 után a megye székhelye Esztergom volt, de a megye vezető szervei a székhely áthelyezését kérték azzal az indokokkal, hogy Esztergom nehezen megközelíthető, a megye és az országhatár szélén van. Elkezdődtek a viták ezzel kapcsolatban. 1948-ban felmerült, hogy Tata vagy Tatabánya legyen a megyeszékhely. 1950-ben a Népgazdasági Tanács azzal érvelt Tatabánya mellett, hogy a szénbányászat jelentősen fejlődni fog és a város könnyen megközelíthető. A szénbányászat dinamikus fejlődése mellett megyeszékhellyé tették Tatabányát, ez pedig megteremtette a város fejlődésének alapjait.

Tatabánya városrészei

A két világháború után, 1947. október 1-jén Bánhidát, Felsőgallát, Alsógallát és Tatabányát, a négy szomszédos községet Tatabánya néven egyesítették.

Belterületek

• Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Kertváros, Óváros (az egykori Tatabánya), Újtelep, Dózsakert, Újváros, Sárberek, Gál István-lakótelep

Külterületek

• Csákányospuszta, Síkvölgypuszta, Szőlőhegy.

Infrastruktúra

Az ezredfordulón Tatabánya háztartásainak száma 30 000 fölé emelkedett, melynek több mint 90%-a közművesített, 12%-a gázzal is ellátott. A háztartások 60%-a távfűtött és telefonnal ellátott. Majdnem minden háztartásban elérhető a kábeltelevízió. Az utak 98%-a aszfaltozott. A tömegközlekedés és a szemétszállítás jól szervezett.

Oktatás

A 20. század közepéig a város oktatása átlagosnak mondható. A bányászat miatt azonban az általános iskolát végzettek száma elmaradt az országos átlagtól. A század végére ez gyökeresen megváltozott. Egyre több a középiskolát végzett a városban. Jelenleg 5 bölcsőde, 18 óvoda, 16 általános iskola és 10 középiskola található a városban. 1992-ben megalapították a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláját, néhány évre rá megjelent a városban a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata is.

Kultúra és sport

Tatabánya legjelentősebb kulturális intézménye a Jászai Mari Színház]. Ezen kívül számos kultúrház, ifjúsági központ, könyvtár és múzeum végez kulturális munkát.

A városban rendszeresen rendeznek kulturális és szórakoztató rendezvényeket is, melyek közül a legismertebb a Szentivánéji Karnevál és a Bányásznap (érdekessége a „Csilletoló verseny”), de számos országos rendezvényben (például autómentes nap, stb.) is részt vesz Tatabánya.

Az 1910-ben alapított Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) országszerte ismert. Jelenleg számos sportegyesület található a városban, melynek sportolói Európa-szerte ismertek. Tatabánya labdarúgócsapata, az FC Tatabánya a magyar másodosztályban játszik, de a Tatabánya Carbonex KC férfi kézilabdacsapat és Tatabányai Volán SE női röplabdacsapat a legmagasabb osztályban szerepel. Tatabányán található a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza („megyei kórház”) és a hozzá tartozó Gőzfürdő, mely főként reumatikus betegségek gyógyítására specializálódott.

Ipar, gazdaság

Az 1960-as évek végéig a legmeghatározóbb ipari terület a bányászat és a rá épülő iparágak voltak. A rendszerváltás utáni évekig vegetáló bányászkodást hamarosan felváltotta a bányászatra épült iparágak privatizációja. Az így kialakult helyi vállalkozások mellett egyre több multinacionális cég települt Tatabányára, főként az újonnan megnyitott ipari parkba, ami napjainkban is csak egyre bővül.

Látnivalók

A Turul-emlékmű

Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.

Múzeumok

Tatabányai múzeum a Közművelődés Házában – helytörténeti kiállítás és Boglár Lajos etnográfus dél-amerikai néprajzi gyűjteménye

• Szabadtéri Bányászati Múzeum – Ipari Skanzen: az egykori XV-ös akna területén alakították ki, hatajtós házak és iskolatörténeti múzeum

Műemlékek

• Népház–Jászai Mari Színház
• Tulipános ház
• A bánhidai Szent Mihály templom és az Szent István templom

Természeti látnivalók

• Turul-emlékmű (Európa legnagyobb madárszobra) a Kő-hegyen
• A Szelim-barlang és a Gerecse-hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
• Az óvárosi Népház liget

Modern alkotások

• Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
• Péterfy László Életfája a Fő téren
• I. világháborús emlékmű Bánhida központjában
• Melocco Miklós Ady-szobra a Főiskola előtt
• Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában

Híres emberek

• Itt született 1948. november 15-én Droppa Judit Munkácsy-díjas textiltervező.
• 1926-ban itt született Záray Márta
• 1977-ben itt született Ferling Bernadett magyar válogatott kézilabdázó
• 1984-ben itt született Herr Orsolya magyar válogatott kézilabdakapus
• 1976-ban itt született Sós Ildikó magyar válogatott vízilabdázó
• 1949-ben itt született Reviczky Gábor Jászai-díjas színművész

Testvérvárosok

•  Németország, Aalen
•  Lengyelország, Będzin
•  Anglia, Christchurch
•  Amerikai Egyesült Államok, Fairfield
•  Oroszország, Izsevszk
•  Románia, Székelyudvarhely

Baráti városok

• Arad (Románia)

• Érsekújvár (Szlovákia)

• Saint-Ghislain (Belgium)

• Saint-Lô (Franciaország)